Login Accedi ^
Italiano
Registrati
Registrati su Weekeep! Trova i tuoi amici di Facebook, organizza i tuoi viaggi e visita oltre 1.000.000 eventi in tutto il mondo!
Accedi con Facebook
Accedi con Google+
Facebook Google+
X
RISULTATI
MAPPA
DETTAGLIO
$mapTile_Titolo
$mapTile_Immagine
$mapTile_Indirizzo
$mapTile_LastMinute
$mapTile_Durata
Località
Dormire
Mangiare
Offerte Speciali
Eventi
Mostra tutte le 7 categorieMostra meno categorie
Mostra tutte le 11 LOCALITAMostra meno località
Mostra tutte le 23 sistemazioniMostra meno sistemazioni
PREZZO : da € a
OSPITI :
CAMERE :
STELLE : da a
Mostra tutte le 13 categorieMostra meno categorie
Mostra tutte le 13 categorieMostra meno categorie

Jó idő a Marson / Nice Weather on Mars // Ravasz András kiállítása

Inda Galéria Király utca 34. II/4., Budapest, Ungheria
Google+

A kiállítást Petrányi Zsolt nyitja meg.

A jelenkori űrkutatás az emberiségnek azt az ősi kérdésfeltevését igyekszik megválaszolni, hogy a teremtésmítoszoknak megfelelően civilizációnk egyedüli-e a világegyetemben, vagy az ősrobbanás óta a csillagképek távoli zugaiban párhuzamos fejlődések zajlanak. Még ha a válasz várat is magára, ismereteink egyre tágabbak, és a holdutazás után 46 évvel szóba kerül a „vörös” bolygó, a Mars meghódítása. A jelenleg lakhatatlan égitest gyarmatosítása mögött - a környezeti katasztrófáktól élhetetlenné váló, a jóslatok szerint elsivatagosodó Föld pótlásaként – a Mars légkörének oxigénnel való mesterséges feltöltésének utópiája áll. Bolygónk megóvása helyett egy újat teremtünk, hogy ott éljünk majd akkor, amikor itt már nem lehet.
Ha ez a korszak elkövetkezik, szembe kell néznünk a traumával, hogy földi létünk kulturális értelemben is emlékképpé válik. Elérkezik annak a generációnak az ideje, aminek tagjai az új élet reményében telepesekként, ásványanyag kitermelőként úgy érkeznek a Marsra, az Io-ra vagy a naprendszer más holdjaira, hogy mindennapjaik során fájó emlékként idézik majd fel földi létüket, minden nyomorúságával és örömével, egy olyan nézőpontból, ahonnan az égre nézve a Föld már egyáltalán nem azt a formáját mutatja majd, ahogyan azt a szatellitek fényképfelvételeiről ma ismerjük.
Ravasz András kiállításának alapkérdése az, hogy hogyan látnánk magunkat, ha jelenlegi egzisztenciánktól fizikailag eltávolodva kívülről szemlélnénk emlékeinket, amelyek vagy a tudatunkban jelennek meg, vagy adathordozóink segítségével örökítődnek tovább. Mindkét forrás pontatlan: a tudati kép az emlékeket szelektálja, megszépíti vagy kiemeli életünk folyásából, üzeneteket, érzeteket vagy gondolatokat kapcsol hozzá. A technológiai, digitálisan rögzített kép pedig az idő múlása és az eszközök változása miatt sérül, aminek első jeleit már korunkban tapasztaljuk egy-egy, a formátumváltásnál elvesző adatok esetében. A sokszorosan konvertált kép viszont mint file sérülhet, aminek esztétikai jelentősége van, hisz a gép saját szín és formaváltásait generálja a valóság leképezésének fotografikus gesztusa után.
A kiállítás elemei e képzeletbeli helyzet mentén válnak egy személyiség rajzává. A munkák nemcsak emlékképeket idéznek fel, hanem olyan elemeket is, amelyeket a Ravasz András által elképzelt Io-i bányász magával vitt, külső merevlemezének sérült file-jai, zenelejátszója, vagy perszónáját körülíró zenei élményeit, kedvenc előadóit random felidéző soraként.
A kísérlet arra sarkall, hogy próbáljuk meg a jelenünket a jövő aspektusából nézni úgy, hogy számot vetünk veszteségeinkkel és olyan fordulatokkal, amelyek révén egykori emlékeink folyamatossága megszakad. A próba nem tanulság nélküli, mert rávilágít olyan múltbeli történelmi helyzetekre és fordulatokra, amelyeket az emberiség például az új földrészek felfedezésekor már átélt. Kiderül, hogy átmeneti korban élünk, amelyben a világ megismerését teljesnek érezzük, határainkat megtaláltuk, fantáziánkban nem szerepel az ismeretlen fogalma. A kolonizáció azonban folytatódik, hogy fajunkat újra szembesítse a veszéllyel és a hatalomvággyal, a lehetséges gazdagodás földönkívüli forrásaival, aminek visszahatásai beláthatatlanok.
Avras Raasdan, az Io-i bányász – a művész jövőbeli alteregója – életének e mozaikkockákból való összerakása nem ad vidám választ jelenünkről, csak tárgyilagosat. A lét ma is ellentmondásokkal teli, 2117-ben pedig ennek megélését még az űr távolsága is fokozza majd. Az üzenet az, hogy örüljünk annak, amink van, és higgyük el, bármit is gondolunk a földi lét őrületétől, az minden kétséget kizáróan szép úgy, ahogy van.

Petrányi Zsolt

---------------------------------------------------------------------------

Today's space research seeks the answers to the ancient questions of humankind: whether our civilization is alone in the Universe as told in origin myths, or there have been parallel growths in the corners of distant constellations since the Big Bang. Even if the answer has to be waited for, our knowledge expands, and 46 years after the Moon-landing, the conquest of the red planet, Mars, has finally become relevant. The colonization of the currently uninhabitable planet would be achieved by the utopian idea of artificially refilling its atmosphere with oxygen to replace Earth that will be unable to support life due to the prognosticated environmental catastrophes and desertification. Instead of protecting our home planet, we will have to create a new one, where we can move to when cannot live here any longer.
When this era comes, we will have face up to the trauma that our life on Earth will become merely a memory, even in the cultural sense. The time will come when a new generation, whose members arrive to Mars, Io or other moons of our solar system in the hope of a new life, will recall life on Earth with all its misery and happiness from a point a view where, looking up the sky, Earth won't appear the same way as we currently know it from the records of satellites.
The basic question of the exhibition of András Ravasz is how we would see ourselves, if we became physically distant from our present existence and viewed our memories from the outside, either presented in our consciousness or recorded on data carriers. Both sources would be inaccurate – the image in the mind selects, embellishes or emphasizes mementos from our life, and connects them to messages, perceptions or thoughts. The technical, digitally recorded image deteriorates due to the passage of time and the development of appliances, something we have already experienced when we lost data during conversions. An image, converted over and over again, can get damaged as a file, and that bears an aesthetic significance, because the machine generates its own changes in colour and form after the photographic gesture of recording reality.
The pieces of the exhibition become the representation of a personality according to this imaginary situation. The works evoke not only memories, but also elements that belonged to András Ravasz's fictional miner of Io: the damaged files of an external hard drive, a music player, or the lines randomly recalling musical experiences and favourite musicians that define the personality of the miner.
The experiment inspires us to examine our present from the aspect of the future and reckon with our losses and changes that interrupt the continuity of our sometime recollections. This trial does not lack moral lessons, since it sheds light on the historical situations and twists of the past that humankind have already experienced, for instance, during the discoveries of new continents. We find out that we live in a transitory era, we consider the discovery of the world complete, we have found our limits, and our imagination is not hindered by the unknown. Colonization goes on, and the human race will have to face the danger, the lust for power, and the extraterrestrial sources of potential enrichment with unpredictable consequences.
Assembling the life of Avras Raasdan, the miner of Io, the artist's future alter ego, from these mosaic pieces leads us to no happy answer concerning out present, only an objective one. Life is full of contradictions, and in 2117, the distance of space will only increase that. The message is that we should be grateful for what we already have and believe that whatever we think about the madness of life here on Earth, it is still undoubtedly beautiful as it is.

Written by Zsolt Petranyi

English translation by Zsanett Horvath

Veniteci a trovare
dal 30 aprile al 30 maggio 2014

Che Tempo fa

Recensioni

Caricamento...
Caricamento...
In questa zona i nostri Partner offrono: